Nadasi Krisz Könyvmarketing nevű facebook csoportjában a tegnapi napon én lehettem a Nap Írója. Ennek megfelelően rövid bemutatkozásom, és a csoporttagok kérdéseinek megválaszolása olvasható ebben a bejegyzésben.

- Mondj magadról pár szót, beszélj a (leendő) könyve(i)dről és ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

Keszi Csaba vagyok, 29 éves, és egy multicégnél dolgozom labortechnikusként. Munkám mellett méhészettel, zenéléssel, és most már írással is foglalkozom. Első megjelent regényem, a Fények az égen egy spirituális sciene fiction, ami Magyarországon nem jellemző műfaj. Részben ezért is reméltem, hogy viszonylag hamar sikerül kiadót találnom, aki megjelenteti. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy a könyvkiadók ugyanolyan üzleti modellek alapján dolgoznak, mint a zeneipar, de végül megjelent a könyv, és sokkal jobb képem alakult ki a könyvkiadás folyamatáról és nehézségeiről. A marketing része olyan szempontból érdekes csak, hogy nagyjából négy ember kivételével senki nem tudta, hogy regényírásba kezdtem, de a meglepetés ereje néhány óra alatt több száz visszajelzést váltott ki. Ezeknek legalább a fele nyilván személyemnek szól, de talán későbbi könyvmegjelenéseim már az írásaim iránt érdeklődőktől kap hasonló fogadtatást.
Legérdekesebb tapasztalatom egy közepesen nagy könyvkiadó elutasító levele, amiben személyeskedés hangnemét ütötte meg a kiadó munkatársa. Nem vettem zokon a dolgot, de az élet úgy éreztem, engem igazolt később, mert a kiadó egy hónapon belül nemzetközi botrányba keveredett.

Miért választottad a sci-fi műfajt? Próbálkoztál más műfajban is írni?

Regényt még nem írtam korábban, de novellákat, verseket, és dalszövegeket rendszeresen. Ezek meg is jelentek néhány száz példányos nagyságrendű kiadványokban, és nem sci-fi témájúak. Az egyedüli közös pont az emberi pszichére gyakorolt társadalmi, és szélsőséges egyéni hatások. Hogy miért épp sci-fi? A kérdéshez hozzátenném: És miért éppen spirituális sci-fi? A válaszom az, hogy nagyon kedvelem a műfajt, viszont napjainkra kicsit ellaposodott, mivel mondanivaló híján a kortárs írók java kitalált technológiai eszközökkel old meg rengeteg konfliktust. A célom az volt, hogy a legősibb emberi hiedelmeket, szokásokat átültessem egy olyan környezetbe, ami napjainkban is feszeget olyan kérdéseket, mint a földönkívüli élet létezése, és hogy mi mindent rejthet az emberi tudat, vagy tudatalatti. Mindezt erős társadalomkritikával fűszereztem meg, ami számomra meglepő módon több embernek emészthetőbbé tette a spirituális élt. Könnyebben tudtak azonosulni a szereplőkkel, amit sikerként könyvelek el. A jövőben szeretnék több műfajt is kipróbálni. Ezzel a regénnyel egy egyszerű történet megírása volt a célom, amiben hétköznapi emberek az élet sanyarúsága mellett többé mernek válni annál, aminek a társadalom tartja őket. Morális, hétköznapi problémák állóvize, amit az egész emberiség történelmét övező misztikum kavar fel.

Mi a kedvenc üzeneted a világnak?

Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magunkat szerepkörökbe szorítani. Legyünk nyitottak minden ismeretlen dologra, és merjünk saját világképet alkotni. Ezek nagyon fontos dolgok. Ha a kérdés arra utal, van-e kedvenc idézetem, akkor egy örök klasszikus szavaival élnék:
„Légy egy fűszálon a pici él
 S nagyobb leszel a világ tengelyénél”

Ha valamelyik történetedből film készülne, mennyire ragaszkodnál ahhoz, hogy a filmkészítési munkálatokban részt vehess? Megírnád a forgatókönyvet?

Természetesen óriási megtiszteltetés lenne, ha egyszer így alakulna, és örülnék, ha részt vehetnék az alkotómunkában. Csak annyira ragaszkodnék, hogy végül hangulatában azt kapjam, amit én éreztem a mű megírása közben. A forgatókönyvet csak a témában tapasztalt emberrel együtt szeretném elkészíteni.

Közel állnak hozzád a keleti filozófiák? Mennyire van életedben jelen a spiritualitás? Ki vagy kik gyakoroltak nagy hatást a gondolkodásmódodra?

Hozzám rengeteg filozófiai irányzat, és mű közel áll. Minél többet ismerünk meg, annál tágasabb lesz a világképünk. A keleti filozófiák azért szimpatikusak, mert amellett, hogy elutasítják a fogyasztói társadalom szabályait, segítenek közelebb kerülni önmagunkhoz, és mentálisan részévé válni környezetünknek, a társadalomnak, a természetnek és a kozmosznak. Ehhez nem kell semmit vásárolni, nem kell vallási felekezethez tartozni, egyszerűen tudnunk kell magunkba nézni és őszintének lenni magunkkal. Ezek egyszerűnek hangzó dolgok, de a többség mégis képtelen rá. 
Gondolkodásomra a legnagyobb hatást szüleim és a közvetlen környezetem mellett olyan nevek gyakoroltak, mint Grandpierre Atilla, Csihar Attila, Biagio Russo, Jim DeKorne, és Charles T. Tart, csak hogy néhányat említsek. Ami a regényeket illeti, Philip K. Dick a legnagyobb kedvencem jelenleg, de szeretem a Sztrugackij testvérek, Arthur C. Clark, Aldous Huxley, Alfred Bester, és Isaac Asimov írásait. A hazai regényírók közül Markovics Botond, Szalay Károly és Gárdonyi Géza regényeit kedvelem. 

Én is tapasztaltam, hogy sokan komolytalannak, értéktelennek tartják a spirituális dolgokat, gondolatokat. Elmélkedtél már rajta, mi lehet ennek az oka?

Ennek több oka is van. Az egyik legsúlyosabb, hogy rengeteg áltudományos/parapszichológiai cikk jelenik meg. Ez a magazinok korában is így volt, az internet korában pedig nincs, ami gátat szabjon azoknak az embereknek, akik mindenféle tudományos rálátás nélkül vakon hisznek, és terjesztenek nyilvánvalóan utópisztikus eszményképeket. Ezeket én magam is bírálom, és elhatárolódom tőlük. Hogy egy felvilágosultabb réteg teljesen elzárkózik a témától emiatt, azt teljes mértékben meg tudom érteni.
De a helyzet nem ilyen egyszerű. Mára komoly tudósok kutatják a spiritualitás több ágát, természetfeletti jelenségeket és a földönkívüli életet, ami azt igazolja, hogy a témának igenis van létjogosultsága. Pszichiáterek végeztek kísérleteket akár saját magukon a sámánok által használt tudatmódosítókkal, olyan megdöbbentő dolgokat felfedezve ezáltal, hogy a spirituális élményeket okozó molekula agyunk anyagcseréjében is jelen van. Nagy hazai csillagászunk, Grandpierre Atilla (igen, Atilla) a világegyetem és az élet keletkezésének tudatosságáról publikál cikkeket. Egy olasz kutató, Biagio Russo pedig a sumer civilizáció régészeti maradványaiból vélt felfedezni összefüggéseket arra vonatkozóan, hogy az ember antropológiai és kulturális fejlődése idegen behatásokkal együtt történhetett.
Könnyen legyinthetünk ezeket a témákat olvasva, de a tagadás önmagában nem kritika, az pedig, hogy ellenérveket keresünk, nem valódi érdeklődés, csak rossz szándék. Néhány hétköznapi példát viszont írnék, amikből mindannyian átélünk időnként: ha hirtelen kerülünk szélsőséges szituációba, átértékeljük az életünket, mérlegelve tetteinket. Ha meghal egy szeretett rokon, vagy barát, a gyász nagyon személyes, spirituális gondolatokat és élményeket ébreszt fel bennünk. Tragédia alkalmával semmit nem jelentenek számunkra anyagi javaink, amíg fel nem dolgozzuk az eseményt.

Köszönöm szépen a kérdéseket!

A Könyvmarketing facebook oldala az alábbi linken érhető el:

https://www.facebook.com/groups/konyvmarketing/